A honfoglalás ezredik évfordulója megünneplésének gondolata az 1800-as évek elejétől foglalkoztatta a kormányzatot és a közvéleményt. Nagyszabású tervek, elképzelések egész sora látott napvilágot, míg végül elfogadták az 1892. évi II. törvénycikket, mely kimondta, hogy 1895-ben rendezzenek Budapesten általános nemzeti kiállítást. Az ünnepség megszervezésére Széll Kálmán elnökletével létrejött az országos millenniumi bizottság. Javaslatukra az Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta, hogy a folyamatban lévő építkezések ünnepségre történő befejezése érdekében az ezredévi kiállítás megtartását 1896-ra tegyék át. Az ország polgárai a rendezvényről közreadott felhívásból értesültek, hogy a millenniumi kiállítás célja kettős: egyfelől mutassa be az ország elért fejlettségi szintjét, másfelől egy külön történelmi részben gyűjtse össze a dicső múlt legszebb emlékeit és műemlékeit.

A Városligetben felépült kiállítást Ferenc József nyitotta meg 1896. május 2-án. 

A 240 pavilon, melyben kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat,  gyártmányokat és termékeket mutattak be, 548 ezer négyzetméteren terült el. A Révai Lexikon statisztikája szerint az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21310 volt.
A látogatók részére térképet nyomtattak, hogy segítsék eligazodásukat a hatalmas területen. Emellett minden csarnokot, épületet megszámoztak, és a térképen is ezekkel a számokkal látták el. A Gizella út mentén barakkokat - olcsó, egyszerű házakat - állítottak fel a vidékről érkezők elszállásolására. 5 ilyen épületet létesítettek, amelyekben egyszerre 1000 embernek tudtak szállást biztosítani.
A millenniumi kiállítás két főcsoportra oszlott: míg a történelmi főcsoport  - a mai Vajdahunyad várának nevezett épületegyüttes - a román stílustól a barokkig minden fellelhető építészeti  irányzatot bemutatott, továbbá a magyarság évszázadait tárta a kíváncsi látogatók elé oklevelek, iratok, korhű eszközök, tárgyak, művészeti alkotások segítségével  (kiállították egyebek között Szent István palástját, az Aranybullát, a Halotti beszédet), addig a jelenkori főcsoport - tulajdonképpen az igazi kiállítás - 20 részre oszlott. Ez utóbbi pavilonjai teljes körűen mutatták a kor Magyarországa kultúrájának, néprajzának, művészetének, gazdaságának, hadseregének dicsekvésre és közérdeklődésre érdemes részét. Az ezredévi kiállítás területén több tucat önálló épületet emeltek magánszemélyek, vállalatok, kereskedő és szolgáltató cégek, valamint Budapest, az ország fővárosa is.

A millenniumi kiállítás épületei közül napjaink Városligete hármat őrzött meg: a műjégpálya épületét (az egykori Vaskapu- és folyamszabályozási pavilont), a Vajdahunyad várát és a MÁV csarnokát, a mai Közlekedési Múzeumot. Mindhárom épület stílusa, hangulata jellemzően őrzi napjainkban is a kiállítás emlékét. Illetve van még egy negyedik épület, a Petőfi Csarnok, melynek helyén valamikor az Iparcsarnok állt.

A kiállítás főkapuja a mai Hősök terénél állt, innen a tavat átívelő hídon át lehetett eljutni a Városligeti tó partján álló történelmi főcsoport épületeihez. A pavilonok sora a történelmi főcsoport körül épült fel. Az ezredévi kiállítás területét átszelte a korzó, ahol zenepavilon, világító szökőkút, vendéglők, kávéházak sora hívogatta a vendégeket. A korzón délután 4 órától este 10-ig 43 tagú katonazenekar muzsikált. A történelmi főcsoport udvarán pedig délután 5-től este 11-ig 32 zenész játszott.

A látogatók a millenniumi kiállítás mellett külön épületben megcsodálhatták Feszty Árpádnak a Magyarok bejövetelét bemutató monumentális körképét.

A kiállítás látogatóinak szórakozását szolgálta az Ős-Budavára nevet viselő mulatókomplexum, mely az Állatkert által rendelkezésre bocsátott 70000 négyzetméter területen várta 30 krajcáros belépővel éjszakába nyúlóan a nagyérdeműt. Török időket imitáló épületek, ódon városrészletek, kastélyok váltogatták egymást. Az Ős-Budavár elnevezés arra utal, hogy ez a kiállítórész a Budai vár török időkben tapasztalható állapotát kívánta visszaadni. Felépítettek itt egy mecsetet is, mely nemcsak díszlet volt, ugyanis a kiállítás területére több törököt szerződtettek, és óránként felhangzott a müezzin éneke. A müezzin július 28-án halt meg, mert a reumájára felírt, külsőleg használandó gyógyszer nem használt, ezért az egész üveggel megitta. Az Ős-Budavár adott otthont az élőképek csarnokának, ahol a képeket úgy mutatták be, hogy az egyes alakok mind élő személyek voltak.
1900 nyarán elárverezték, majd átalakították, és egymást váltották a tulajdonosok. Jelentősége és látogatottsága folyamatosan csökkent. Helyét az Angolpark, mai nevén Vidám Park, és részben az Állatkert foglalta el.

A kiállítás tárgyát képezte egy elektromos kisvasút, melyet ki lehetett próbálni. A telefon-hírmondó pavilon belső falán fülhallgatók voltak elhelyezve, melyekből folyamosan hallhatóak voltak a legfrissebb politikai, színházi hírek. Az Állatkertben 50 krajcár fejében 250, Afrikából érkezett négert tekinthetett meg az érdeklődő közönség. Az eredeti életkörülményeiket utánzó kunyhókban töltötték napjaikat, és mesterségeiket mutatták be. Volt akvárium is, bejáratát hatalmas cethalfigura mutatta.  A terem falában elhelyezett tartályokban tengeri állatok úszkáltak.  A vizet az Adriai-tengerből, az állatokat pedig Nápoly környékéről szállították bizonyos időközönként. Az állatok tartásához megkívánt hőmérséklet elérésére érdekében jéggel hűtötték a medencéket.

A Révai Lexikon a millenniumi kiállítás teljes látogatói létszámát 5.800.000-re teszi. A látogatók igen magas száma annak köszönhető, hogy a vasút olcsó árai, az olcsó étkezési és szálláslehetőségek vonzották a vidék szegényebb rétegeit is, akik egy kétnapos programot utazással, ellátással együtt alig 10 koronából tudtak lebonyolítani. 

Az ezredévi kiállítás teljes bevétele 5.286.000 korona volt, míg a kiadások 5.238.000 koronát tettek ki.