Deák Ferencnek a királlyal folytatott tárgyalásai eredményre vezettek, és a helyzet odáig fejlődött, hogy az alkotmány helyreállításáról szó lehetett. Elhárította a megbízatást, hogy kormányt alakítson, és maga helyett Andrássy Gyula grófot ajánlotta. Az ország irányításában ugyan továbbra is fontos szerepet tölt be, és a "kis országgyűlései" a városligeti rundó platánjai alatt elvileg megtárgyalták a legnehezebb problémákat, mielőtt azok a nagy nyilvánosság elé kerültek volna.

Andrássy újra összehívott egy új "Szépítő Bizottságot" és megkezdik a főváros fejlesztését. Az első tennivalók közé sorolják egy új sugárút kiépítését a város központjából a Városligetbe. A Közmunkák Tanácsa nem engedte az új sugárutat sínekkel elcsúfítani, és ezért elutasította a lóvasút társaság ajánlatát, hogy a Ligetbe vonalat vezessenek ki, és csak az omnibuszforgalmat engedélyezte egyelőre. A megközelítési nehézségektől megszabadított Liget fejlődése a XIX. sz. végén érte el a fénykorát: kialakítják az Állatkertet,  megalakul a Budapesti Korcsolyázó Egylet és elindul a Zsigmondy-féle artézi kút fúrása.

A Városliget területe egységes volt, sem hozzá nem csatoltak, sem el nem vettek belőle. A hatvanas évek derekán fordult elő először, hogy egytized része leszakadt, hogy külön célok érdekében szolgálja a közönséget. Itt nyílt meg 1866. augusztus 9-én az Állatkert, amelyen egész Pest előkelősége megjelent. Erzsébet királyné is elment már másnap, és egy zsiráfot ajándékozott, amivel jó példát mutatott. Mindenhonnan érkeztek az ajándékállatok, a kisemberek hazai állatokat, az afrikai vadász mágnások egzotikus vadakat küldtek. Nagy tömegek látogatták ünnepnapokon, különösen István napján, amikor a vidékiek most már vasúton jöhettek világot látni Pestre.
1873-tól kezdve mindenféle attrakciókat is bevezettek, hogy tömegeket csaljanak ki. Külföldi artisták, kötéltáncosok, óriások és törpék, sziámi ikrek, léghajósok, szörnyszülöttek, különböző vad népek, cowboyok mutogatták magukat. Felépült a Wulff-féle cirkusz bent az Állatkert területén, Vampetics vendéglőt nyitott, harsogó katonazenével idegesítette a szegény rab állatokat.
Az Állatkert a bérelt terület nyugati felébe szorult, míg a keleti felét teljesen elfoglalták a különféle mutatványos vállalkozások, a kórhinta, óriáskerék, hullámvasút. Ebből alakult ki az Angol Park nevű szórakozóhely, a mai Vidám Park. Ez a rész tehát teljesen kiszakadt a táj hangulatából, és új utakon halad. 1907-ben a főváros 65000 koronáért megvette az állatokat, és korszerű stílusban, kiváló építészek - közöttük Hauszmann Alajos - közreműködésével felépítette és megnyitotta az Állatkertet 1912-ben. Mesterséges sziklákból egész kis hegyet emeltek a zergék, kecskék részére és a medvebarlangok számára. A vasúti korom és zaj ellen földtöltésekkel védekeztek. A főkaput és az elefántházat Neuschloss Kornél tervezte gazdag díszítéssel. A kisebb faházakat székely népi stílusban Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezték. Minden állatot abban a környezetben igyekeztek bemutatni, amelyben szabadon élt, vagy amely arra a fajtára jellemző. Akváriumot és pálmaházat is létesítettek nagy költséggel és hozzáértéssel. Így az új Állatkert Európa egyik legszebb, tudományosan berendezett és vezetett intézménye lett. A megnyitáskor 702 db emlős, 1577 szárnyas és 198 alsóbbrendű állat került bemutatásra.

Amilyen anyagi nehézségekkel küzdött az Állatkert a XIX. század végén, olyan jól ment a másik városligeti vállalkozás, a Korcsolyázó Egylet. 1869. december 2-án alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egylet, még abban a hónapban egy kis fabódét emeltek a mai csarnok helyén, amely két helyiségből állott, ez volt a melegedő, csatoló, iroda, sőt büfé is. A megnyitáson a trónörökös is megjelent. Ekkor még a hölgyek csak nézőként vehettek részt, mert ilyen szabad testmozgást még nem végezhettek. 1872-ben az Egyesület a Budapesti Korcsolyázó Egylet nevet vette fel. Ekkor már edzőt is alkalmaztak, korcsolyát kölcsönöztek és elkerítették ideiglenes kerítéssel a jégpályát. Sajnos az épületet minden tavasszal le kellett bontani és ősszel újra felépíteni, de a főváros csak egyik évről a másik évre engedélyezte a tó használatát. Az új, végleges jellegű épületet pályázat útján Lechner Ödön tervei szerint építették fel minden anyagi megerőltetés nélkül. 1878-ban villanyvilágítást vezettek be, és ettől kezdve már este is lehetett korcsolyázni, majd felmerült a gondolat, hogy kisegítő, mesterséges pályát is üzembe kell állítani a gyengébb fagyok kihasználására.
A Városligeti tó szabályozásakor a Rákos-patakot bevezették a tóba, hogy annak pállott vize állandóan cserélődjön. A patak sok hínárt és moszatot hozott a tóba, ahol az elszaporodott, hiába tisztogatták a tavat, a sok növény a jégképződést előnytelenül befolyásolta. Ezért a korcsolyázásra használt területet feltöltötték és beton burkolattal látták el. Ezen a területen a tó vízállása most már csak 40-50 cm volt, ami a nyári ladikozást még lehetővé tette, télen aztán ezt a vizet is leengedték és öntözéssel mesterséges jeget termeltek.

Az Állatkert és a Korcsolyázó Egylet alapításának idejére esik a Városliget legfontosabb eseménye, az artézi kút fúrása, amely a vidéknek egész új és fontos jelleget adott. Zsigmondy Vilmos zseniális geológus 1868-ban ajánlatot tett a fővárosnak, hogy fúrasson artézi kutat a Városligetben. A főváros elfogadta az ajánlatot, mert a pesti vízellátást egészségtelennek és korszerűtlennek tartották, valamint azt remélték, hogy ezzel a kúttal a Városligeti tó felfrissítése, esetleg az öntözési probléma is megoldható. A víz esetleges gyógyhatására senki sem gondolhatott még ekkor. Zsigmondy 1868-ban hozzá is kezd a fúráshoz a Városliget szélén, a mai ezredéves emlékmű helyén. "1877. június 4-én 924,8 méter mélységben észleltünk előszőr felszálló vizet, mely csekély bugyborékolás által árulta el magát" - írja Zsigmondy. A forrás vize eleinte a Városligeti tóba ömlött, de rövidesen átvezették a tó alatt a Nádor-szigetre, és ott a majorsági épületben kezdetleges kis fürdőt rendeztek be, Fischof doktor régi rendelője helyén. Hamarosan elterjedt a híre, hogy a városligeti kút Európa legmelegebb kénes gyógyvize, amely nemcsak fürdés útján gyógyít, hanem ivókúrákra is alkalmas. 1881-ben nyitották meg ezt a primitív fürdőt, és már kezdetben olyan látogatottságnak örvendett, hogy a főváros nagyobb fürdő építését vette tervbe. A gyógyfürdő építését a kiállítások rendezése késleltette, úgyhogy csak 1909-ben kezdtek hozzá az építéshez és 1913-ban készült el. 1936-ban új forrás létesítéséhez kezdenek, és két év múlva, persze most már korszerű eszközökkel, felszínre hozzák az István-forrást, amely 1256 méterről 76 °C fok hőmérsékletű vizet szolgáltat. A régi Zsigmondy-féle forrást már nem is használja a gyógyfürdő, és annak melegvizét középületek fűtésére használják fel.

Ebben az időben a Városliget jelentősége csúcsán állott. A fiatal, szép főváros egyetlen és legnagyobb parkja volt, a nagy költségekkel épített sugárút, az Állatkert, a Korcsolyázó Egylet, a Zsigmondy-féle artézi forrás, a világhírű kocsikorzó olyan vonzóerővel hatottak a tömegekre, hogy sokan és gyakran látogatták. A nemzet nagyjai, Deák Ferenc, Arany János és még sokan mások töltötték itt a pihenőidejüket. A társadalom minden rétege megtalálta itt a szórakozását, és a magáénak érezte.
Ehhez a látogatottsághoz és népszerűséghez kapcsolódott most az első kiállítás megrendezésének a gondolata. A nagy világvárosok kiállításokon mutatják be fejlődésüket. Ezek a világkiálíltások nemcsak sok jövedelmet és hasznot, forgalmat jelentettek, hanem a rendező városok építkezési programját is gyorsították. Magyarország is ilyen világkiállítást készült rendezni 1885-ben, és ezt is megelőzték bizonyos városrendezési és közmunkák, amelyek főleg a Városliget környékére vonatkoztak, mert elhatározott dolog volt, hogy a világkiállítást itt fogják felépíteni.

Ennek volt köszönhető a Stefánia út gyors kiépítése, a városligeti vízvezeték bevezetése, a tó szabályozása és tisztítása, és a kertészeti színvonal emelése. Ekkor építenek a rundó közepébe vízmedencét és szökőkutat, és a rundón belül gyönyörű virágágyakat létesítenek. Több mint 800 fát kellett kivágni a kiállítási épületek felépítése miatt: ekkor vágták ki a régi Stolc-féle eperfákat és akácóriásokat, a Batthyány-féle telepítés akác- és platánfáit, a Nebbien-féle hársfaligetet, és sok őshonos fűzfát, jegenyét és nyárfát.

Összesen 108 épületet emeltek a kiállítás céljaira. A kiállításnak volt kertészeti része is, sőt később még négy ízben rendeztek virág- és gyümölcskiállítást, hogy az év korai és későbbi szakaszában viruló virágok és érő gyümölcsök bemutathatók legyenek. Az állatkiállítás elkülönítve, a Bethesdával szemben volt. Erre a kiállításra még lóvonaton jöhettek ki a látogatók, mert a villamosvasút csak két évvel később indult meg Pesten. A kiállításnak olyan nagy sikere volt, és úgy megemelte az idegen- és hazai forgalmat, hogy már akkor felmerült egy még nagyobb világkiállítás gondolata, amelyet az ország ezeréves fennállásának ünnepére terveztek. Ez a kiállítás még nagyobb fejlődést követelt a Ligettől.

Először is a közlekedés kérdését kellett megoldani, és így született meg a földalatti villamos. A Városligetbe most már a Podmaniczky utcán villamoson, a sugárúton földalattin, a Dohány utcán még lóvasúton, a Király utcán pedig omnibuszon lehetett kijutni. A földalatti villamos miatt töltik fel a Páva-sziget északi és keleti csatornáját, úgyhogy ez a terület mint sziget többé nem szerepel. A tavat végre szabályozzák és bevezetik a Rákos-patakot, hogy a vize állandóan cserélődjön. A sugárút végén szép vashidat építenek a tavon keresztül. A híd folytatásaképpen kialakítják a városligeti körutat, feltöltik a kis Hattyú-tavat, amelynek a közepén volt a kis Hattyú-sziget. Most már ez a sziget is megszűnik, és csak a Széchenyi-sziget marad fenn, amelyre Vajdahunyad vára kerül. Kialakítják a Hősök terét azzal, hogy felépítik a Műcsarnokot, amellyel szemben majd 1900-ban elkészül a Szépművészeti Múzeum; most a millenniumi kiállítás alatt ennek a helyén a Feszty Árpád-féle körkép áll ideiglenes jellegű épületben. A körképet, amikor a Múzeum épülni kezd, kiviszik a vurstli területére. Megkezdik a millenniumi emlékmű építését, ami 33 évig tart, és csak 1929-ben fejeződik be végleg. A gloriett, amelynek a helyére készül az emlékmű, felkerül a Széchenyi-hegyre. Így alakul ki impozáns méreteivel a Hősök tere. A millenniumi kiállításkor ez volt a kiállítás főbejárata, és az emlékmű helyén a sugárút végében ugyanolyan colonnade épült díszes bejáratként, mint amilyen a mai emlékmű oszlopsora.