A téren az első igazán említésre méltó esemény az volt, amikor Zsigmondy Vilmos geológus 1868-ban egy artézi kút fúrásába kezdett (bővebben itt). A kút fölé épített egyszerű építményt, amit Zsigmondy "fúrháznak" nevezett, 1884-ben lebontották, és helyére Ybl Miklós tervei alapján egy díszkút épült . A Gloriette egy 2,5 m magas, hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz volt, melyre két oldalról lépcső vezetett fel. A terasz közepén egy  24 m magas zászlótartó rúd állt. (Ez utóbbit a pesti száj "fogpiszkálónak" nevezte el.) A Gloriette azonban túl kicsi volt ahhoz, hogy méltó lezárása legyen az addigra szépen kiépült Andrássy útnak.

A "fúrház" 1878-ban		A Gloriette

Az ország ekkoriban készült a honfoglalás ezeréves évfordulójának megünneplésére. A főváros tanácsa már 1881-ben kezdeményezte egy, a honfoglalást megörökítő emlékmű felállítását. Az Országgyűlés 3 évvel később a tervet elfogadta és úgy döntött, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára mintegy az Andrássy út lezárásaként  készüljön el egy reprezentatív emlékmű. Ez a döntés alapozta meg a Hősök tere létrejöttét. Tekintettel a rendelkezésre álló rövid időre, az emlékmű 1896-ra nem készült el. Helyén azonban felépítették a millenniumi kiállítás főbejáratát. 
A Millenniumra készülve az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat felvetette, hogy szükség lenne egy új, korszerű Műcsarnok felépítésére. A döntés 1894-re megszületett, a tervezéssel pedig - pályáztatás nélkül - Schickedanz Albertet, a képzőművészként is elimert építészt bízták meg. Az építési engedélyt 1894 októberében adták ki. Másfél évvel később, 1896. május 4-én az ezredévi kiállítás részeként a király az épületet felavatta és az első kiállítást megnyitotta. A millenniumi kiállítás bezárása után lebontották a díszes főkaput, s az Ybl-féle díszkutat szétszedték, majd a Széchenyi-hegyen újra összerakták, ahol napjainkban is megtekinthető. A felszabadult helyen - ismét cs ak Schickedanz tervei alapján - megkezdődhetett a teret keleten határoló emlékmű építése.

Ekkor még állt a mai Szépművészeti Múzeum helyén egy gáztartályhoz hasonló megjelenésű, jellegtelen épület, melyben megtekinthető volt a Feszty körkép, a magyarok bejövetelét bemutató monumentális alkotás (panorámafotó a körképről itt). 1899-ben ezt lebontották (a körkép átkerült a mai Vidám Park helyén felállított épületbe), helyén pedig 1900. augusztus 1-jén - Schickedanz tervei alapján - megkezdődött a Szépművészeti Múzeum építése.

1906-ra gyakorlatilag elkészült a Hősök tere: állt a Műcsarnok, befejeződött a Szépművészeti Múzeum építése, elkészült a Millenniumi Emlékmű két negyedköríves oszlopcsarnoka (a szobrok nélkül) és állt a 36 méteres kőoszlop, tetején Gábriel arkangyal szobrával.

1929. május 26-án került sor a Millenniumi Emlékmű Árpád szobra elé helyezett Nemzeti Hősök Országos Emlékkövének felavatására, mely az I. világháboruban elpusztult magyar katonáknak állított jelképes sírkövet. 1932. október 3-án megjelent plakátján a főváros tanácsa tudatta a lakossággal, hogy az addig névtelen tér a Hősök tere nevet kapta. Ekkor még egészen más volt a tér arculata, mint manapság. Inkább parkra hasonlított, gyönyörű virágágyak és dús lombú fák díszítették. Még szökőkutakban is gyönyörködhettek az errejárók. Az Ezredéves emlékmű környezete így szinte összekötő kapocs volt a Városliget üde zöldje és az Andrássy út fái között. A tér ezután főleg protokolláris és politikai eseményeknek adott otthont.

1938-ban Budapesten rendezték meg a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust. Az esemény jelentősen megváltoztatta a Hősök tere képét: alkalmassá kellett tenni a várhatóan százezres tömeg befogadására, ezért a a téren kiirtották a fákat, bokrokat, lebontották a szökőkutakat, és tér középső részét  kb. 100 m-es szélességben lekövezték, illetve díszburkolattal látták el.

A második világháború vége felé súlyos harcok folytak a Városligetben és környékén. Bomba csapódott a Műcsarnok felé eső oszlopcsarnokba, de szerencsére a tér annak ellenére sem szenvedett helyreállíthatatlan károsodást, hogy a téren szovjet löveget állítottak fel.

1945 után ismét politikai nagygyűlések helyszíne volt a tér: május elsejei felvonulások, munkásgyűlések, pártrendezvények követték egymást. 1956-ban az emlékmű előtt fekvő Hősök Emlékkövét kicseréték az Ismeretlen Katona sírjára. A térre nehezedő nyomás csak akkor enyhült, amikor a Városligetből kihasítva kiszélesítették a Dózsa György utat és kialakították a Felvonulási teret. Ekkor a politikai rendezvények átkerültek ide.

Hosszú évekig csak protokolláris koszorúzások zajlottak a Hősök terén. 1988 júniusában az erdélyi falurombolás ellen tüntető százezrek vették ismét birtokba a teret, alig egy év múlva itt ravatalozták fel Nagy Imre és társai koporsóját: a tér "rendszerváltó tér" lett.

Hívők százezrei előtt 1991-ben itt tartott szentmisét II. János Pál.

Az elmúlt 20 évben a Hősök tere szinte teljesen megújult: elkészült a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum felújítása, befejeződött az Emlékmű restaurálása, a Hősök Emlékköve köré pedig díszes kerítést emeltek.

Hamarosan ismét változik a Hősök tere: a párizsi Louvre impozáns üvegpiramisa mintájára üvegkocka épül a Szépművészeti Múzeum bal szárnya elé és tér alatti területtel bővül a Múzeum területe.

Forrás: Hősök tere (Szerkesztett és írta: Fodor Béla), Hajós György: Hősök tere