A Városliget fejlődése a XIX. század elejére elakadt és háttérbe szorult. A Szépítő Bizottság is, a nádor is megöregedtek és a Széchenyi-féle reformkorban háttérbe szorultak. Fontosabb dolgok foglalkoztatták a közvéleményt, mint a Szépítő Bizottság, amely önként átengedte a kezdeményezést Széchenyinek. Az Akadémia megalapítása, a Duna-hajózás, a hajógyár, a Lánchíd, a lóverseny, a vasút, mind Széchenyi kezdeményezése, amelyet az öreg nádor csak hümmögve vett tudomásul.

Nem mintha Széchenyi közömbös lett volna a Városligettel szemben, sőt nagyon is szerette a Ligetet. Hol egyedül, hol pedig imádott feleségével, és barátainak társaságában is naponta látogatta a Ligetet lóháton vagy kocsin, és figyelte a Szépítő Bizottság rendezését, s nagyon elkeserítette a tehetetlenség, amellyel ezt a kérdést kezelték. Naplójában 1830. január 27-én valósággal felszisszen amiatt, hogy a főherceg a Városligethez vezető fasort részben kivágatja, amin mindenki meg van botránkozva.
Széchenyi nem volt tagja a Szépítő Bizottságnak és ezért nem akart annak dolgaiba avatkozni, pedig ha ő kezébe vette volna ezeket az ügyeket a fáradt nádor helyett, felrázta volna a Bizottságot energiájával. Érezte, hogy a nádor féltékeny reá és sikereire, mint ahogy minden öreg ember féltékeny a tetterős fiatalokra. Nem avatkozott a nádor régi kezdeményezéseibe, meghagyta a pesti szépítést a nádornak játékszerül.

Rövid fellendülés után tehát ismét hanyatlásnak indult a Liget. A hanyatlást nem úgy kell azonban értelmezni, hogy népszerűségéből vagy látogatottságából veszített volna, mert mindig nagyobb és nagyobb tömegek keresték fel, hanem úgy, hogy fejlesztését és karbantartását elhanyagolták. A tömegek nem annyira a park szépsége miatt keresték fel, hanem az egyre nagyabb arányokat öltő látványosságok és a mutatványos jellege miatt. A kóklerek, csepűrágók, erőművészek, hintások és egyéb mutatványosok felfedezték, hogy a Városligetet látogató nagy tömegek kitűnő kereseti lehetőséget nyújtanak, és ellepték a Városligetet. Madárdal helyett verkliszó, üdülés helyett szórakozás és bámészkodás lett úrrá ezen a helyen, amelyet már nem is parknak neveznek a kortársak, hanem "mulatóhelynek".

De nemcsak ez a mulatóhely és mutatványos jelleg fejlődött ki ebben az időben, hanem a lovas- és kocsikorzó is kezdett már a Ligetben kifejlődni. A mágnások Pesten istállókat és értékes versenylovakat tartottak, és azokat naponta jártatni és mutogatni is kellett. Így alakult ki a század végére a világhírű pesti kocsikorzó.

A szabadságharc előtt gyakran rendeztek halászatokat a városligeti tóban, halvacsorával, zenével és tánccal. Az első ilyen ünnepélyt még József nádor rendeztette 1839-ben. A nagyobbik szigetet Páva-szigetnek nevezték ebben az időben. Tudjuk, hogy ide tervezte Nebbien azt a majorságot, amelyben tejtermékeket és szíves, vidéki jellegű kiszolgálást találtak volna a vendégek. Ezen a szigeten díszes emelvényt építettek a nádornak a szóban forgó halászati ünnepély alkalmával. Rengeteg ember tolongott a tó körül, amelyben Schwartz halászmester és emberei szakszerű bemutató halászatot rendeztek. Az ünnepély fénypontja volt, amikor a nagy vizát kifogták és felpántlikázták, körülhordozták a Terézvárosban, és a végén ki is mérték. Közben a parton halászlét főztek, de csak kevés paprikával, hogy a pesti német közönség el tudja fogyasztani. Ez az ünnepély olyan jól sikerült, hogy több ilyen halászatot is rendeztek a következő években.

Mindezek a rendezvények a Városligetnek ismét egy új jellegét fejlesztették ki, a népünnepélyek jellegét. Ebben az időben bontakozik ki a területünknek a sportjellege is. A befagyott tavon megjelentek az első korcsolyázók. A csónakázás is divatban volt már ebben az időben a városligeti tavon. Veszélytelenül űzhették a pesti polgárok, mert a tó akkor sem volt mély, és aki a vízbe esett, legfeljebb a ruháját tette tönkre. Míg a mágnások a Dunán csónakáztak,  addig a kispolgárok a Városligeti tavon tették ugyanezt. Az emberek nagy része úszni sem tudott ebben az időben, de a veszélytelen csónakázás kellemes örömei, a szokatlan testmozgás mindenkit vonzott. A hölgyek kissé felemelhették földig érő szoknyájukat, és lovagi segítségre szorultak, a férfiak megmutathatták jártasságukat vagy izmaikat, udvariasságukat vagy bátorságukat.

Alt Rudolf festőművész két képen először örökítette meg a Városliget természeti szépségeit, amely képek 1845-ben litográfiában jelentek meg. Mind a két kép a tópartot ábrázolja, háttérben a budai hegyekkel.

Halála előtt egy évvel József nádor a Városliget részére még különféle magvakat, 181 vadgesztenyefát és néhány értékesebb facsemetét és cserjét ajándékozott.

A pesti nagy árvíz alkalmával jelentős szerepet játszott a Városliget. Az 1837-es év végén sok csapadék hullott, emellett a hatalmas árhullám kialakulásában az is közrejátszott, hogy a kemény tél során a Dunán jégtáblák alakultak ki. A jégtáblák bizonyos helyeken a mederhez fagytak, és a március elején hirtelen meginduló olvadás miatti áradást a jégtáblák visszatorlasztották a Szentendrei-sziget valamint a Csepel-sziget magasságában. A felgyülemlett hatalmas mennyiségű jég- és víztömeg egyszerre zúdult a városra. Éppen országos vásár volt Pesten, és sok vidéki ember is itt rekedt. Aki az omladozó házak közül menekülni tudott, az a magasabb fekvésű helyeket kereste. Sok ezer ember menekült a Városliget dombos, magasabban fekvő területére, és ott éhezve és dideregve várta az áradás elvonulását. A menekültek nagy tüzeket gyújtottak, és sok akácfát kivágtak a Stolc-féle telepítésből, de ezt a kártételt senki sem sajnálhatja ezektől a didergő károsultaktól.

Még egy ízben nyújtott menedéket a Városliget a pesti lakosságnak, 1849-ben a szabadságharc alatt. Amikor Görgey a diadalmas tavaszi hadjárata során tönkreverte Windischgratz seregét és Pestre bevonult, ostrom alá vette Budát, ahol Hentzi generális bennszorult várvédő csapatával keményen védekezett. Hentzi május 5-én megüzente, hogy ágyúzni fogja Pestet. Nagy volt a riadalom és a pánik, különösen a belvárosi polgárok között, ezrével költöztek ki a Városligetbe és ott kezdetleges sátrakat vertek, abban laktak egészen május 20-ig, a vár elestéig.