festő
(1889-1975)  

Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájában, majd Ferenczy Károlynál tanult. 1911-ben Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. 1911-1912 között a kecskeméti, majd 1924-ben és 1929-1931 között a nagybányai művésztelepen dolgozott. A 30-as évektől egyre gyakrabban járt Szentendrére, 1945-től a szentendrei művésztelep tagja, 1946-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, a festő tanszék vezetője 1969-ig. 1960-ban a Fényes Adolf terembeli kiállítása után a bemutatott alkotásokat Miskolc és Pécs múzeumának adományozta. Hagyatéki anyaga 1976-ban került a Szentendrei Múzeumhoz. 1981-ben nyílt meg állandó kiállítása Szentendrén. 1946: a Szinyei Társaság díja; 1949: Kossuth-díj; 1959: érdemes művész; 1965: kiváló művész; 1969: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozata. Korai képeit még impresszionisztikus felfogás jellemzi. Egyik alapító tagja az 1924-ben alapított Képzőművészek Új Társaságának, amelynek később alelnöke lett, majd a Szocialista Képzőművészek Csoportjához társult. 1945 után a Magyar Művészeti Tanács tagjaként aktív közéleti szerepet vállalt, hitt a társadalmi fejlődésben. Ezt példázza az 50-es évek új témája: munkásokat ábrázolt gyári környezetben munka vagy pillanatnyi pihenő közben. Egész életét szigorú etikai tartás jellemezte, önéletrajzi és művészetelméleti írásai a korszak fontos dokumentumai.

Városliget

Fák

Városliget