tájkép- és városképfestő
(1812-1905)

A magas kort megélt mester a biedermeier fénykorától egészen a szecesszió idejéig dolgozott, életműve valóban a 19. század egészét öleli át. Fiatalkorában apjától tanult. Vele járta a nagy osztrák birodalmat, s néha annak határain túl is: így festették a régi Róma emlékeit. De éltes éveiben, az Osztrák-Magyar Monarchiának Ferenc József nevéhez kötődő korában is aktív maradt, és nemcsak megérte az 1900-as századforduló nagy művészeti újításait, még csatlakozott is hozzájuk.
Alt életidejének szinte a felét úton töltötte. Nemcsak a császári udvartól kapott megrendelései révén utazta be az 1848-ig még osztrák uralom alatt álló Észak-Itáliát, hanem eljutott Rómába, sőt Nápolyba is. Eljutott Dalmáciába is, majd 1863-ban járt még a Krím félszigeten is.
Rudolf von Altnak az aprólékos részletekben is élethű festményei azokban az években is rendre tovább készültek, amikor a művészek élvonala már eltávolodott a naturális ábrázolástól és színezéstől, és ezek helyett impressziókkal érzékeltette a tárgyat. De Rudolf von Alt nem került szembe ezekkel, aminek legfényesebb bizonyítéka, hogy a bécsi Secession 1898. évi megnyitásán a haladók élén álló Gustav Klimttel együtt ő köszöntötte Ferenc Józsefet. Alt sokat dolgozott hazánkban, egy pesti album képeit is festette.