A Fővárosi Nagycirkusz Közép-Európa egyetlen kőcirkusza (befogadóképessége: 1850 fő), időjárástól való függetlensége miatt télen-nyáron nyitva áll a közönség előtt.

A német-holland cirkuszigazgató, Wulff Ede 1889.  június 27-én világvárosi műsorral nyitotta meg az általa építetett vasvázas hullámbádog cirkuszépületet, a későbbi Fővárosi Nagycirkuszt a pesti Városligetben, az Állatkert területén. Az épület méretei megegyeztek a mai Fővárosi Nagycirkuszéval, azzal a különbséggel, hogy a befogadóképessége 2290 fő volt. Ebben az időben a Városliget jelentősége csúcsán állt. A fiatal és szép főváros legnagyobb parkja volt, a nemzet nagyjai szívesen töltötték itt pihenőidejüket. 1895-ben Wulff Ede a Városi Cirkusz bérletét átadta az Állatkert vezetőinek, amelyből sok öröm nem származott.

Az 1896-ban megnyílt Ősbudavára elnevezésű mulatókomplexum, mely ugyancsak az Állatkert területén nyert elhelyezést, s számos világhírű artistát vonultatott fel, szinte elszívta a közönséget a Városi Cirkusztól. Egészen 1904-ig kellett várni az újraeszmélésre, amikor Matvej Ivanovics Beketow, vagyis Beketow Mátyás kibéreli a cirkuszt és 1904. április 30-án addig soha nem látott káprázatos műsorral nyitja meg a saját költségén teljesen felújított Városi Cirkuszt, amelynek attól kezdve egészen 1934-ig Beketow Cirkusz a neve. 1908-ban 80 méterrel "arrébb tolja" a cirkuszt az Angol Park irányába. Az 1920-as években társigazgatóként Könyöt Sándor is bekerül a Városi Cirkusz vérkeringésébe.
1935-ben a főváros ismét pályázatot írt ki a cirkusz bérlésére, amelyet Fényes György városligeti vállalkozó nyert el. A Fővárosi Nagycirkusz Fényes György által szervezett, 1936 júliusában bemutatott műsora nem klasszikus cirkuszi előadás, hanem olyan cirkuszi jellegű látványosság, amely a gondos előkészítés, rendezés, a csillogóan felújított épület látványával kápráztatta el a nézőket. A Fényes Fővárosi Nagycirkusz csapatába nagyon sok kiváló és világhírű artista tartozott, például Eötvös Gábor későbbi Jászai-díjas zenebohóc (a Magyar Köztársaság kitüntetettje), kinek művészete előtt Charlie Chaplin is elismeréssel adózott. 

1943 volt az utolsó Fényes-év, mert 1944-ben a fokozódó bombázások miatt a főváros megtagadta a játékengedély kiadását. Ezzel ismét lezárult egy korszak a Fővárosi Nagycirkusz történetében.

A Fővárosi Nagycirkusz 1945 júliusában kezdi meg ismét működését. 1950-ben megalakult a későbbi Állami Artistaképző Iskola. 1955 nyarán ismerhette meg a közönség az új, érettségizett artistákat. A magyar cirkuszművészet történetének következő jelentős dátuma 1954, ekkor alakult meg az Országos Cirkusz Vállalat, későbbi nevén Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, azaz a mai Magyar Cirkusz és Varieté Kht., melynek része a Fővárosi Nagycirkusz. Az 1950-es években a Cirkuszt sem kerülte el az államosítás, majd az 1960-as évek csendesebb időszaka következett. 1966. március 15-én a Népszava arról tudósított, hogy megkezdődött a régi cirkuszépület bontása, és néhány nap múlva az ország egyetlen kő cirkuszépülete, régi korok tanúja eltűnik a Városligetből. Az '50-es, '60-as években Göndör Miklós, Árvai Rezső, Barton Nándor, Fekete Lajos álltak a Fővárosi Nagycirkusz élén.
Egészen 1971-ig kellett várni, amikor is január 14-én este fél nyolc órakor ünnepi díszelőadás keretében nyitotta meg kapuit az új (mára már azonban régi) Fővárosi Nagycirkusz első és ez idáig egyetlen női igazgatójával az élén: Eötvös Gábornéval, a nagyhírű Picard-dinasztia leszármazottjával.