Felvetődött egy nagyszabású világkiállítás gondolata, erről azonban kellő anyagi fedezet hiányában le kellett mondani. Ám így is impozáns program készült: számos közintézmény erre az évre tervezett átadása mellett (1893 és 1896 között 3700 építkezés fejeződött be a fővárosban) döntés született egy - Magyarországon addig soha nem látott méretű - országos kiállítás megszervezéséről, mely a Városligetben került megrendezésre.

De az évforduló maradandó megörökítéséhez nemcsak új hidak, múzeumok, közintézmények szükségesek. Igazi megemlékezést vagy jubileumot nem lehet elképzelni emlékművek nélkül. Amikor az emlékmű építése 1896-ban elkezdődött, nemcsak egy - a főváros életében mindaddig példátlanul nagyszabású - városrendezési vállalkozás, az 1877 és 1885 között kiépült, eklektikus palotasorral szegélyezett, méltóságteljes Sugár út, majd Andrássy út építészeti lezárása látszott megoldódni, hanem a nemzeti pantheon-gondolat évszázados álma is megvalósulást ígért.
Az ezredéves emlékmű koncepciója radikális fordulatot vett, amikor ügyét az ezredévi országos kiállítás előkészítésével együtt 1893-ban  Wekerle Sándor miniszterelnök vette kézbe. Az Andrássy út lezárásaként tervezett, s 1890 óta több változatban bemutatott Andrássy-emlékmű megvalósításának gondolatát elvetve, ám Schickedanz Albert építészeti terveit megtartva az ezredéves emlékmű gondolata robbanásszerű tartalmi gazdagodáson és szerkezeti változáson ment keresztül. Igényként merült fel, hogy ne csak az "ezredéves államiság" eszméjének, de egész történelmünknek is foglalata legyen, sugározza a nemzet szellemi és anyagi erejét, együttes megfogalmazást nyerjen benne honfoglalás és államalapítás.

Íves kapuzatú terv		A megvalósulthoz hasonló terv

Wekerle Sándor az országgyűléstől nyert felhatalmazás alapján 1895 tavaszán Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt megbízta az emlékmű elkészítésével. 
Az építészeti munkákhoz Schickedanz számos tervvázlatot készített. Ezek közös vonása volt, hogy szinte mindegyik változaton két, íves hajlítású kolonnád szerepelt. A tervek egyik alaptípusán a kolonnádokat monumentális kapuzat kötötte össze, amely sokban hasonlított a berlini Brandenburgi kapuhoz. A másik változat -, amelyből a végül megvalósult emlékmű terve kialakult - nem létesített összekötettést a két kolonnád között. A középpontban nagyméretű posztamens vagy oszlop állt volna, a tetején hatalmas, Hungáriát ábrázoló nőalakkal. A végleges tervbe karcsú korinthoszi oszlop került, talapzatán a hét vezér lovasszobrával, tetején a Hungáriát jelképező nőalak helyett Gábriel arkangyal szobrával.

Miután az Ezredévi Országos Kiállítás 1896. november 3-án bezárta kapuit, megkezdődött az ezredéves emlék építése. A hatalmas, 85x25x36 m befoglaló méretű, építészeti és szobrászati elemekből álló együttest öt év alatt tervezték felépíteni - még nem sejtették, hogy végső befejezésére 1929-ig várni kell.
A nagyszabású program szerint az emlékmű két főrészből áll: a központi elem a honfoglalásra és az államalapításra, a körülötte félkörben elhelyezkedő oszlopcsarnok az ország ezeréves történelmére emlékeztet. A központi emelvényen Árpáddal az élen a honfoglaló vezérek, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Tétény (Töhötöm) lovasszobrai veszik körül a 36 méter magas oszlopot, amelyen Gábriel arkangyal 4,8 méter magas alakja a magyar államiság jelképeit és az apostoli királyság szimbólumát: a szentkoronát és a kettős keresztet tartja.
A két részre osztott, hangsúlyos pillérekkel lezárt félköríves oszlopcsarnok foglalja magába a 19. század végén legjelentősebbnek tartott magyar uralkodók alakjait, azaz Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos, illetve Hunyadi János, Mátyás király, I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és I. Ferenc József egészalakos, három méter magas bronzszobrait.
Az uralkodók személye hosszú viták során vált elfogadottá. Az eredeti előterjesztésben II. András helyett III. Endre, Hunyadi János helyett II. Lajos szerepelt, sőt javaslatként Szapolyai János neve is fölmerült, II. Mátyás helyett pedig végül II. Lipót érdemesült megörökítésre. Hunyadi János személyével a program a királygalériák klasszikus koncepciója helyett a nemzeti pantheon irányába mozdult el.
A kolonnád lábazatán, az egyes uralkodók alatt domborművek sorozata ábrázolja uralkodásuk kiemelkedő epizódjait.

A két oszlopcsarnok végpontjain, a pillérek zárópárkánya fölött allegorikus szoborcsoportok zárják le a kompozíciót: középütt szembefordítva egymással a Háború és a Béke harci szekerei, a széleken pedig a Munka és Jólét, valamint a Tudás és Dicsőség csoportozatok.

Háború		Béke
Munka és Jólét		Tudás és Dicsőség

Az eredeti program szerint még két vízmedence került volna az oszlopsor és a központi elem közé, amelyek közepén egy-egy életképszerű szoborcsoport képviselte volna a tevékenységek főbb területeit, Halászat és Vadászat, illetve Földművelés és Ipar csoportosításban.