Az architektúra építési munkáival párhuzamosan haladt a szobrok megmintázása, amelyhez Zala György néhány jó hírű és szívesen foglalkoztatott szobrászt hívott segítségül. A királyszobrok többségét Senyei Károly, Füredi Richárd, Margó Ede, Telcs Ede, Köllő Miklós és Kiss György készítették. Zala György elsőként Gábriel arkangyal mintázását kezdte meg, megfelelő méretű műterem híján a Nyugati pályaudvar egyik - erre a célra átengedett - raktárhelyiségében. Mivel az elkészült szobrot az architektúra készületlensége miatt elhelyezni még nem lehetett, Zala György elküldte Párizsba, ahol a világkiállítás nagydíját kapta. A szobrot 1901. október 24-én, az építési emlékirat ünnepélyes elhelyezését követően állították fel. Ekkorra készen állt már a teljes architektúra, s a szobrok fokozatos átvételéről az Országos Képzőművészeti Tanács gondoskodott.
A Főváros Tanácsa 1905 júniusában vette át az ezredéves emléket gondozásra. A szobrok folyamatosan kerültek a helyükre, ám a háború és a rákövetkező évek politikai-gazdasági viszonyai nem tették lehetővé az emlékmű továbbépítését, sőt a Tanácsköztársaság idején a Habsburg-uralkodók szobrait eltávolították, I. Ferenc József szobrát teljesen összetörték.
Az 1919. május 1-jei demonstrációra mind a kolonnád, mind az oszlopsor vörös vászon borítást kapott. A hét vezér csoportját beborító építményre Zala György készítette a Marx alakját eszményítő alkalmi szoborcsoportot.

A Tanácsköztársaság bukása után az eltávolított szobrokat visszahelyezték. Zala György már 1921-ben előterjesztést nyújtott be a kormányhoz az emlékmű befejezéséhez szükséges költségek ügyében, a munka azonban csak 1926-ban indulhatott meg újra. Ekkor elkészültek a hiányzó domborművek, 1927-ben Nagy Lajos szobra, 1928-ban és 1929-ben a hiányzó honfoglaló vezérek és I. Ferenc József újramintázott szobra.
Az emlékmű előterében elhelyezett Nemzeti Hősök Országos Emlékköve nyomán 1932-ben az egész tér a Hősök tere nevet kapta.

A második világháborúban a kolonnád déli oldalát találat érte, II. Lipót szobra elpusztult, Mária Terézia alakja súlyosan, Ferenc Józsefé könynyebben sérült meg. A királygaléria Habsburg-szárnyának visszaállítására nem volt sem politikai szándék, sem társadalmi akarat, sőt az épen maradt két királyszobrot, I. Ferdinándét és III. Károlyét is eltávolították.
A helyreállítás 1951-ben kezdődött meg, s 1953-ban született döntés a szoborgaléria kiegészítéséről. A Habsburg-uralkodók helyére a magyar szabadságküzdelmek nagy vezéralakjainak szobrai kerültek: Bocskai, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Az új domborművek értelemszerűen követik az eredeti koncepció hagyományait.

Bethlen és Bocskai szobrai eredetileg a Köröndön álltak, ifj. Vastagh György és Holló Barnabás műveit 1902-1903-ban Ferenc József ajándékaként állították fel.
A szomszéd népekkel való jó viszonyra törekvés politikai szempontjai motiválták a két másik dombormű cseréjét is: Könyves Kálmán alakjához méltóbbnak tartották a boszorkányégetés megtiltásáról megemlékezni, és tervezték, hogy Károly Róbert szobra alatt - egyébként nyilván tévedésből, azaz a II. Endrét szerepeltető koncepcióból megmaradt morvamezei csata jelenete helyett - a Visegrádi kongresszus domborművét helyezik el. Ez azonban, ma már tisztázatlan okok miatt elmaradt, csupán a dombormű feliratát törölték.

 Az emlékmű szobrai és domborművei a bal szárnyon:

Szent István		Szent László		Könyves Kálmán
II. András		IV. Béla		Károly Róbert
		Nagy Lajos